Telefon történelem


A távbeszélő (telefon) feltalálásakor nem volt igény a telefonközpontra. Hasonlóan használták, mint a távírót, ismerősök egymás között használtak 1-1 készüléket. Európában Puskás Tivadar szeretett volna távíróközpontot csinálni, de főleg a tőzsdések ellenálltak, szerintük a központban a hírek kiszivárognának. (Ebben volt valami!) Puskás értesült arról, hogy Amerikában van egy új találmány, a telefon. Azonnal rájött, hogy a telefonközpontot kell csinálni. Amerikába ment, ahol látta, hogy a városokban a telefon és távíróvonalak pókhálóként szövik be a városokat. Felkereste Bellt, de ő már nem érdeklődött tovább a telefonokról. Ezt a feladatot Edison vette át, akihez Puskás is csatlakozott.

Ezalatt 1877-ben E.T. Holmes szerkesztett egy berendezést, ahol 5 bankból érkező riasztásokat érzékelte, ezen kívül szükség szerint telefonbeszélgetéseket is lehetett folytatni. Szerkezetét nem szabadalmaztatta és nem reklámozta, így feledésbe merült.

Edisonnál közös munka kezdődött, melynek végén Charles Scribner nevére szabadalmaztatták a telefonközpontot, de maga Edison is elismerte, hogy az ötlet Puskástól származott. Scribner később sokat fejlesztett a központon. Az első telefonközpont 1878-ban New Haven-ben (Connecticut) működött és hamar elterjedt. A következő évben Puskás Párizsban épített központot. A találmány bevált, a vezetékeket egy központi helyre épített telefonközpontba vezették, a szövevényes városi hálózat egycsapásra rendezett formát öltött. Mivel a vezetékek a központ közelében már párhuzamosan haladtak, lehetőség volt kábelek alkalmazására is.

Kézikapcsolású központok
Kézikapcsolású központ, a sok fehér és piros gomb a lámpa (izzó), mindegyik alatt hüvely van. Az előtérben a zsinórok vannak, közülük 3 be van dugva 1-1 hüvelybe.Magyarországon az első telefonközpont Budapesten 1880-tól működött Puskás Ferenc (Tivadar öccse) magánvállalkozásaként.

A távbeszélők és a központjaik nagyon hamar elterjedtek az egész világon, mert

részben felhasználták a távírók infrastruktúráját, pl. a vezetékeket közösen használták
mivel csak hangot továbbítottak, egyszerűek voltak
a távíróval ellentétben a távbeszélőt bárki használhatta, nem kellett szakismeret.
A központot pultos faszekrénybe szerelték. A kezelő a megfelelő jelfogó működését észrevette (mert egy kis lemezke lebillent, mögötte a hívó neve vagy száma láthatóvá vált). A kezelő (általában nők, de voltak ritkán férfiak is) a hozzá rendelt aljzatba egy szabad zsinórpár dugaszát bedugta, bejelentkezett, a hívó kérte a hívottat. A zsinór másik dugaszát a hívotthoz tartozó aljzatba dugta, felcsengette a hívottat és kilépett a vonalból. Beszélgetés végén legalább az egyik félnek az induktorát ismét meg kellett tekernie, akkor a zsinórhoz rendelt jelfogó jelzett, a kezelő bontott. Egy kezelő általában 200 vonalat kapcsolt. Ha a központ nagyobb volt, egymás mellé szerelték a központokat, ekkor a kezelő át tudott nyúlni a szomszédokhoz is, így már 600-at kezelt. Ha ez is kevés volt, külön átkérő vonalakat is kiépítettek a pultok között, így a kezelő a megfelelő pulthoz kapcsolta a hívást.

A 20. század a telefonközpontnál is sok újat hozott. A központi telepes megoldású központnál jelfogó helyett egy egyszerű izzót használtak, ami jelezte a hívó jelzését. Jóval később LED-eket (fénydiódákat) használtak. Az első világháború alatt Budapesten a Teréz központ 18 000 vonallal működött. Az akkor még Magyarországhoz tartozó nagyvárosokban is működtek nagykapacitású központok (Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Temesvár, Zágráb stb).

Automata központok [szerkesztés]
A kézi kezelés fáradtságos munka volt, néhány korszerűsítéssel félautomata központok is kialakultak. Ezeknél a kezelő a hívott hüvelyébe dugaszolt, majd a felcsengetés már automatikus volt.

1888-ban egy amerikai temetkezési vállalkozó, Almon Strowger bosszankodott, mikor az újság temetkezési rovatában egy ismerőse nevét olvasta. Feltételezte, hogy a család vele temettette volna el az elhunytat. Valószínű, hogy a kezelőnő félrekapcsolt vagy szándékosan egy konkurens vállalkozót kapcsolt. A megoldás automata központ lenne. Kartonpapírból egy szerkezetet konstruált, amit telefonos szakembereknek mutatott be. Ők rábólintottak és elkészült az első használható automata központ. Ezt a világszerte használt típust Strowger-központnak nevezik. Korábban már léteztek szerkezetek, de azok vagy nem működtek üzembiztosan, vagy csak néhány vonalat tudtak kapcsolni, többet nem. Európában, Svédországban egy bizonyos Magnus Ericsson is készített egy berendezést, melyből végső soron a ma is világhírű cég alakult ki.

forrás:Wikipédia