A személyi számítógép ( PC ) története


Az 1970-es évek végén az IBM egy mérnökökből álló csapatot bízott meg és hozott létre, hogy elkészítsék az első személyes számítógépeket, azaz olyan számítógépeket, melyek egy személy rendelkezésére állnak, angolul personal computer. 1974-ben az Altair 8800 volt az első olyan gép, mely nagy számban eladható volt. Szintén sikeres volt az Apple II, a Commodore PET és a Commodore 64 számítógép az 1980-1990-es években, majd az Atari ST és a Commodore Amiga. Az Apple Macintosh család ma is a piacon van. A legelterjedtebb azonban az úgynevezett IBM PC, mely messzemenően standardizált perifériáival és központi egységével viszonylag elfogadható áron vehető meg.

A számítógép fizikai megjelenését angol szóval hardware-nek, magyarosítva hardvernek nevezik. Hardver a gépház, a mikroprocesszor, a merevlemez, a monitor, a billentyűzet stb. Ahhoz azonban, hogy a hardvert használni lehessen, szoftvereknek (software) is kell a gépben lenni. A gépen a szoftverek futtatását hardver teszi lehetővé. A gépre többféle operációs rendszer telepíthető. A korábbi években a különböző DOS verziók uralták a területet, ma már csaknem kizárólagos a grafikus felülettel rendelkező Windows és a Linux használata.

A személyi számítógép családokon (IBM, Apple) belül fontos szempont a kompatibilitás kérdése, aminek két oldalról is meg kell valósulnia: hardver és szoftver oldalról. A hardver kompatibilitás azt jelenti, hogy a számítógép egyes részegységeinek, alkatrészeinek azonosan és csereszabatosan kell(ene) működni, gyártótól függetlenül. A szoftver kompatibilitás szerint pedig a felhasználói szoftvereknek ugyanúgy kell(ene) futniuk a különböző gépeken.

forrás:Wikipédia